Mit mondjak? A meditáció kurvajó dolog ám, nem véletlenül csináljuk. Sokszor csak erőt ad, sokszor segítünk vele másokon és sokszor válaszokat ad. Kérdés nélkül. A meditáció elvihet minket mélyre, megmutathatja és át is életheti újra velünk legnagyobb félelmeinket. Belefulladhatunk a görcsbe és a fájdalomba. Képletesen persze. Majd visszatérve saját testünkbe fellélegzünk és -először csak- örülünk hogy élünk. Kezd ízleni a napfény és minden elkövetnénk, hogy többé ne lássuk fájdalmaink helyét, esetemben egy sötét fekete katedrálist.
Ugyanakkor nem szabad elfelejtenünk, hogy a fájdalom és annak ellentéte is bennünk van. Ha hagyjuk magunkat bezárni a félelmeink házába, akkor buktuk ezt az inkarnációt. Izzó, fényes boldogságnak kell lennünk, és olyan hatalmasnak, hogy rést találva kijussunk ebből a térből. Másképp nem megy. Másképp elemészt.
Na nem igaziből, de folyamatosan sanyargatja a lelkünket, folyamatosan rosszul érezzük magunkat a félelemtől, míg szembe nem nézünk vele. Sóhajtunk és mi emésztjük fel őt. Fájdalom tantra. És vidámság. Ilyen mélyen gyökerező félelmek feloldásáról fog szólni új könyvem az "erődök" melynek harmadánál tartok. Idén kész lesz és humorosan elgondolkodtató.
Szeretek meditálni, egyre jobban megismerem és egyre otthonosabbá teszem a helyem a világban. Felfogom, elfogadom és megélem. Ha már itt vagyok miért ne éljek? Ehhez az életformához meg ugye hozzátartozik a fájdalom megélése is. Na mindegy, nem is érdemes tovább ragozni, viszont ideje lenne megfejteni, hogy mit is szimbolizál a katedrális az életemben.
Annak viszont örülök, hogy jó meditátor vagyok, vagyis van annyi erőm és kisugárzásom, hogy képes vagyok képeket közvetíteni emberek fejébe ezzel is könnyítve az utazásukat, ráadásul aki velem meditál mind durva megélésekről számol be. Ez jó dolog.
Ez egy olyan dolog ami mindenkiben megtalálható. Olyan dolog ami ellen többet tesznek a szülők az iskola, a környezet és a média mint maga a negatív erő. A buddhatermészet a világ és amúgy minden feltétel nélküli elfogadásában és bizalmában rejlik. Ezellen véd anyu, apu, iskola, reklámok, tévé. Vagyis meg ne bízz senkiben, mert elveszi a pénzed, a kocsid, a csajod, a boldogságod. Elveszi. Mert gonosz.
Vagyis a modern világban az a jó, aki fél a gonosztól és így önmaga is azzá válik, avagy légy gonosz és biztonságban vagy. Kutya nem eszik kutyát. Pedig ha ez így igaz, márpedig a szemünkkel látjuk, hogy igaz, akkor úgy is működhet a dolog ha mindenki buddhat-természettel születik és mindenki jó. És ha mindenki jó, akkor senki sem veszélyeztet mást. De mint régebben írtam a gazdaságot és a gazdagságot más emberek félelme pörgeti.
Rettegés a bukástól, a veszteségtől, a fájdalomtól és aztán végül magától a félelemtől. Legjobb védekezés a támadás, hát elött ütök, minthogy megüssenek. Van egy ilyen politikai párt manapság akik ezt módszeresen gyakorolják, de amúgyis egyik kutya másik eb.
A buddha-természet kellemes. Milliónyi jó dolgot vonz be az ember életébe, bár ugye a jóság szubjektív, de én személy szerint tudok örülni egy mosolynak, kedves szónak és a bizalomnak. Mások persze nem. Ez, ha őszinték akarunk lenni nem is az ő hibájuk. Egyszerűen máshol tartanak az úton vagy még félnek rálépni, puhatolóznak. Kipohatolják, hogy a buddhatermészetű ember tényleg elfogadó-e a világgal, tényleg nem itélkezik-e, tényleg örökké pozitív-e? A maguk visszamaradt módszereivel, kötöszködéssel, maguk ellen fordított gyűlölettel. Gondolom a motivációja ennek az, hogy ha a maguk szintjére tudnak rántani egy pozitív embert, akkor a pozitív gondolkodás létjogosultságát hivatalosan is megkérdőjelezhetik és hivatkozhatnak arra apunál és anyunál, hogy azért nem vagyok jó ember, mert senki sem képes rá. Ekkor apu meg anyu azt mondja, hogy nem is baj, légy mindenkinél erősebb és gazdagabb és akkor tisztelni fognak.
Egy buddha-természetű embert tisztelnek a nem vakok, hisz látják nem ártó szándékkal jön, hálásak és boldogok emiatt. Igaz nem félnek, de bántani sem akarnak, hisz van lelkiismeretük.
Az, hogy a -röviden- trolloknak miért nincs csak feltételezhetjük. Trauma, csaódás vagy megalázottság következtében próbálnak minél inkább olyanná válni, mint ki megalázta őket. Tapintatlanná, kegyetlenné, fejben erőssé.
Mai kellemetlennek induló párbeszédem egy régi kommentelőmmel végülis pozitív kicsengésű tanítást hozott. Nem jöttem ki pozitív sodromból, És nem kellett olyanná válnom mint ő, ugyanakkor ismét feladta. Ezúton is köszönöm neki a mai próbatételt és kívánok sok erőt, hogy merje elengedni a fájdalmait és merjen nyitott ember lenni
Manapság pörög ez a családonbelüli-erőszak téma, meghogy minden elkerülhető lenne, ha a nők visszíhúznának szülni a faszba, egy mert így matolcsi testvérünknek több lesz a befolyó adója, kettő nem hal ki a magyarság és visszavesszük Erdélyt.
Szép gondolat és általan nagyon tisztelt kultúrákban sem volt másképp. Illetve a nőknek nem is kellet emancipálódniuk, hisz a termékenység és az élet szimbólumai voltak s míg a férfiak utolsó lehelletükig harcoltak, még a vérbafagyás előtt is asszonyaikat tisztelték. Egyébiránt ezért is védték őket. Majd a férfiak a leigázottak országainak uzsorakölcsönt biztosítottak, autókat vettek és házakat, fontoskodtak, istenedtek. Míg a nők ott maradtak ahol voltak, olvastak a kertben, főztek és nevelték a gyereket.
A férfiak meg mikor nem jött be az uzsorakölcsönös biznisz és a főnök is labaszta őket belibbentek a kocsmába. Sokszor. Ott ittak. Sokat. Majd hazamenvést a lágy nyári szellő kifújta a hülye megkövült agyukból a tiszteletet és a hálát. Elgondolkodtak hát mennyi nyomorult is az életük és, hogy rendszeresen alázza őket egy egzisztenciában erősebb személy. Hopp, de milyen jó, hogy van otthon egy alárendelt személy, amit (és direkt nem akit) előbb verbálisan, lelkileg, később fizikailag is lehet bántani. Hisz ha az élet engem ver, akkor én verek. Nem faszt. Faszhüvelyt. Erre való az az élőlény a konyhában. Gondolja.
Aztán ha az az élőlény nem a konyhára ésa gyereknyálra vágyik egész életében, hanem napfényre, karrierre és amúgy nem is a régi státuszára csak egyenrangú szintre a férfival? Egyszerű: nem marad foga a némbernek. Mert aki nem szül és nem tesz az asztalra ételt, az örüljön, hogy nem a kertben alszik a disznókkal. És pont.
Természetesen mindig a nő a hibás, mert élni akar, mert céljai lehetek, mert önző.
Habár ez így ahogy van hatalmas faszság. A férfi birtoklási vágya mely a nőt a konyhába és a szülőszobába kényszeríti nem pusztán a soviniszta egó, de mértéktelen félelem. Félelem a veszteségtől. Előfordulhat ugyanis, hogy a némben öntudatára ébred, megérzi a levegő friss illatát, élvezi a napfényt és elkezd vágyni. Vágyni egy tiszteletteljes férfira. Egy olyanra akinek kevesebb a problémája, de nagyobb a kocsija.
Szummázva azt mondom, hogy aki nem tiszteli a nőket azt nem tisztelik a férfiak és arra nem néznek fel a nők még akkor sem ha alázza őket. Viszont az ilyen emberek kemény önértékelési deficittel rendelkeznek, de legalább gyávák arra gondolni, hogy amennyiben az asszonynak a szülés a karmája, úgy a férfinak a bányászat, földművelés, harc.
Viszont, ha a férfi mergában meresztené inkább a seggét, miközben a jóléti kapitalizmus motorját hajtja, úgy a nőnek is más hely illenők.
Persze van az úgy, hogy az ember unatkozik a munkahelyén, mint én tettem hetekig. Nyári szabi, miegymás. Üres irodák. Napersze mostmeg!!!4 Pörög a meló, rohanok tárgyalni, megbeszélésre, eligazitás, meeting, brainstorming... aztán kaja és be az asztalhoz rá a székre, pörög a tervezés. Designer vagyok ugyanis, emellett kreatív. Gondolkodom, sokat. Hogy lehetne jobb az aembereknek a világnak. A megrendelőknek.
Épp kisalculatot tervezek. Konkrétan még csak logót, de péntekre kész lennie ennél komolyabb dolgoknak is. Szeretem a pörgés, ilyenkor pörög a redbull lefele a gigámon hazafelé általában futok este meg meditálással nyugtatom magam. Szeretem ezt és persze szeretem a semmittevést is... bár jó tudatos életmódot folytató egyén lévén nem igazán szoktam unatkozni, még ha váratnak sem. Ha épp elfogna az unalom könyvet írok vagy verseket. Najó verseket kevésbbé, de inkább könyvet. Most épp egy utópiát. Szeretem az utópiákat, nomeg a blogokat. Ezért írok blogot, de ha már itt tartunk írok ajánlókat és beszámolókat az antropos.hu-ra és közreműködök egy rádióműsorban is... az is felkészülést igényel. Emellett van egy sokcsomó egyéb tervem azokra az időkre mikor épp nem pörög a meló és nem kell telefonbeszélgetés közben enni és nem kell egymillió dologra koncentrálni egyszerre, tegnapi határidővel.
Így állunk ma, mikor mindenki idegbeteg, mert mindenki számmisztikázza a wtc tragédiáját. Így pörög a világ.
Take it easy bro, ez nem lesz szuáltaácsadás, bár régebben mikor még idióta wannabeceleb-vlogger voltam azért kaptam olyan méleket, melyek tartalmát tekintve igen szexuálcentrikusnak voltak mondhatók. Természetesen én is voltam fiatal, különben most nem lehetnék öreg. Mert ugye egyikünk sem öregen születik és úgy fiatalodik meg, mert ha ilyen világ lenne akkor nem lenne elgondolkodtató film a Benjamin Button élete című film. Szóval elég az hozzá, hogy énnekem is voltam ám perverznek mondható vagy deviánsnak csúfolt szexuális tartalmú fantáziáim. A bilológia tanárral. Aztán később burjánzó mellű osztálytársaimmal. De akkor még dagadt voltam. Hosszú hajam volt és rokkos pólóm.
Ilyenkor mindenki azt gondolja, hogy alá kell merülnie egy nőben. Egy faszt, igazából mindenki arra vágyik ami elérhetetlen. Ez a lelki, fizikai és szellemi fejlődés mozgatórugója. Ez viszi előre a társadalmat, szül technikai újítást, fokozza a versenyt a gdp-t és nemmellesleg háborúkat robbant ki. Egyeseknél a pina. Másoknál a kaja, a víz, az üdvözülés és legvégül az igazság.
Uh de súlyos az mikor valaki a saját igazságát fegyverrel és vérrel erölteti rá másokra... nem felismerve, hogy a másik oldalról nézve más az igazság. De melyik igazság a dominánsabb? Na azt dönti el tomahawk rakéta.
Aztán vannak olyan emberek akik felnőnek, megszerezték már azokat a nőket akiket akartak, vagy megszerezték azt a pénzmennyiséget ami ahoz kell, hogy megszerezzék azt a nőt akit akartak. Vagy azt a hatalmat és erőt, ami ahhoz kell, hogy megszerezzék azt a pénzt, ami ahhoz kell, hogy megszerezzék a nőt. Szóval még ott is egy szintig a fasz irányít és a pina motivál. Aztán később hálistennek belefárad a test ezekbe a játétkokba és kezd más fontossá válni. Érzelmek például. Persze akinek jó nagy az egója az birtoklási vággyal váltja fel a pinát, mások mindenáron tiszteletet akarnak kipréselni a nőből. Veréssel. Mi mással?
Nagyon ritka sajnos az a felfogás, hogy lelki tanítót keres valaki. Merthogy faszságnak is tűnik így első olvasatra. Elég nagy ilyentérű tapasztalatomból kiindulva elmondhatom, hogy csak az a kapcsolat, legyen az heteró- vagy homoszexuális kapcsolat ér valamit ahol a felek kölcsönösen tanulnak egymástól vagyis fejlődnek. Fejlődik a lelkük, az önértékelésük, személyiségük, előre, az üdvös irányba. Természetesen a kapcsolatban lévő emberek hatnak egymásra, de sajnos sokszor rossz irányba taszigálják a másikat. Miért? Hát az egó miatt. Manapság, felgyorsult világunkban a nők kimondva is elvárják, hogy hazudjanak nekik, a férfiak kimondva is elvárják, hogy rettegve tiszteljék őket és erre mindkét fél minden eszközt bevet. Egyszóval viszonlag finom módszerekkel háborúznak, hogy a saját egójukat növeljék és pótolgasság saját sérült leküket.
Ez bizony káros. Sem társadalmi szempontból sem személyiségfejlődésben nem üdvös dolog. Persze aki azt képzeli, hogy a befektetett pénz és jól kigrundolt hazugságokból felépített ál-stílusát még pénzért sem adná fel, nemhogy egy kapcsolatban, meghogy elmehet a kurva anyjába az összes olyan ribanc aki megpróbál megváltoztatni, mert én bizony nem vagyok senki csicskája... nos ez csak annyit jelent, hogy nem találta még meg az igazit. Nem az az igazi aki spárgát csinál ánuszolás közben és nem is az aki torokra veszi a brét miután bemutatkozott. Igazi, az aki a hátadba töri az egódat, majd meggyógyít, majd kinek őszinte tiszteletből megköszönöd, hogy jobb emberré tett, majd te következel, hogy jobb emberré tedd.
Egy ilyen spirituális átalakulás feloldhatatlan lelki köteléket eredményez két ember között, ami harmóniát, békét és nyugalmat sugároz. És az bizony nem szar dolog. Aztán jöhet a tantrikus szex. Yeah.
hozzávalók:
-két szál újhagyma
-egy szál szárazkolbász
-2 paradicsom
-1 paprika
-fél kígyóuborka
-1 fej retek
-fél üveg olivabogyó
elkészítés:
összekarikázol mindent, tányérba be, olivabogyót olajjal ráöntöd, ízlés esetén fél pohár tejföllel megrakod, összecsancsizod, pirítóssal benyomod
Mikor kibéreltem a lakásom nem igazán zavart, hogy gyakorlatilag nincs benne konyha... úgyértem van egy konyhapult, meg egy mikró meg egy minihűtő és slussz. Jójó van mosogató de az is olyan ergonómiai lehetetlenségben beszerelve, hogy kényelmetlen mint állat. Nem baj, gondoltam úgyis legénylakás a hűtőbe pont befér egy rekesz sör a konyhapultra meg majd a kidobandó pizzásdobozok.
Ez mondjuk egy ideig így is ment, aztán meguntam. Valahogyan elkezdtem vágyódni a főzés és az egészségesebb és intelligensebb kaják irányába'. Viszont nem igen szeretnék több mocskot csinálni és több pénzt kiadni mint amennyit egy pizza tud... Nomeg a csajok is jobban izgulnak ha egy pasi főz, mert félnek, hogy ehetetlen lesz, aztán mikor tökjó máris hős vagy! Adott tehát egy mikró és egy vízforraló.
Első recept:
gombapaprikás
hozzávalók:
1 tasak Knorr Paprikás csirke ízű tészta ~500 huf
1 üveg szeletelt gomba ~200 huf
1 kispohár tejföl ~100 huf
paprikáscsirekport tálba, rája forróvizet (4dl), megkever, mikróba be 3perc, megkever, újra 3 perc, megkever állni hagy. Tejfölt ráburítja, belepátolja a haszonlesőbe.
Igen mondták. Mosolyogtam. Karmám. Énnekem. Szóval mondták a mesterek, hogy ahogy valaki a spirituális utat választja, főleg ha avatottja lesz valami nem materialista tudománynak, akkor azt az univerzum megérzi és minden könnyebb lesz. Ez mondjuk így is van. Kötelezettségekkel jár. Már ha nem akarod rontani a karmád. És bizony akarva, akaratlanul is megtalálnak a broblémákkal küszködő, eltévedt vagy útkereső emberek. És azok lelkei.
És ez tényleg így történik. E-mailek, telefonok, személyes beszélgetések alkalmával. Valahogy ezek a lelkek s hordott testeik megnyílnak előttem és a tanácsomat kérik jó esetben. Rossz esetben segítségnyújtást. Úgyértem "oldd meg helyettem légyszi". Ezeket vissza szoktam és vissza is kell utasítanom, ugyanis többet ártok vele minthasználok. Az utat megtalálni segítek szívesen, de azon már mindenkinek a saját tempójában kell járnia és az ott adódó problémákat a saját módszereivel és kreativitásával kell megoldania vagy a saját kitartásával operálni.
Az út a közös, nem a láb. Legfőképp nem a teher. Ezt keveen értik meg sajnos, de a többséggel sincs semmi baj, csak ők folyton dühösek lesznek és folyton megharapják annak a kezét aki enni akar adni... illetve aki meg akarja őket tanítani élelmet szerezni. Mindegy, ilyen a világ és tekintve december 21-ét, ez a modern Tajgetosz. Lassú, fájdalmas és dühös a zuhanás lefelé egyeseknek, míg másoknak tanulságos ennek látványa.
Mertugye vannak ezek a fránya problémák melyekről senki sem hiszi el, hogy magának okozza. Pedig a probléma mindig egy múltban hozott rossz döntés vagy feloldatlan blokk. A problémán merengeni vagy sírni nem éppen előremutató és ilyesformán nem is hasznos tevékenység. Míg a problémamegoldás, mint nevében is van, munka. Persze senkit sem vígasztal, hogy üdvös a problémamegoldás mikor pofoz az élet, de visszaélve egy analógiáva: a rossz gyerekeket pofozza az anyja. A rossz gyerek meg az anyjáa haragszik, aki eteti és veri egyszerre. Talán, ha jó lenne, akkor csak enni kapna. De mi a jóság? Alárendeltség? Így van. A rangsorban mindig van fölötted valaki, nagycsoportosok, felsősök, tanárnéni, igazgatóbácsi, apu, anyu, Isten. És hol az a kultúra ami azt mondja: fogadd el és tiszteldd a fölötted állót, mert ő adja át a bölcsességét, irányít ezáltal véd?
Egyszerű: manapság sehol. Legalábbis a nyugati világ értékrendjében ezt a piramist felváltotta az egyediség, egyéniség, szabadság és önmegvalósítás hazug ábrándja, mely elhiteti: te vagy a top. Tudatban tehát mindenki isten. Ez így első hallásra is problémás, de ha hozzávesszük, hogy mindenki tök egyformán akar originál lenni, akkor láthatjuk az eszement faszságot a rendszerben. De a logika logikus. A tömegtermelt istenek nem félnek. Rettegnek, így fogyasztással kompenzálnak. Rettegnek, hogy összetévesztik őket másokkal, hogy nincs egyéniségük, hogy nincs kontroll, hogy a döntésüknek ára van, hogy a csúcsára állított piramisban ha valaki nem küzd az nem látható, aki nem látható annak csak egy út van, lefelé. És ott ám tényleg erősnek kell lenni nem csak szépnek.
A magamfajtákkal úgy döntöttünk, hogy lejjebb mászunk a fáról és erősek leszünk. Vagyunk. A tudat, hogy problémák és fájdalom mindig lesznek és ezeket mindenképp meg kell oldani, kínnal, keservvel: felszabadít minket. Elűzi a stresszt, nyugtatja az elmét. És kötelez arra, hogy segítsünk másoknak is ha esetleg már nincs több hely a lombkoronán. Remélem fájdalommentesen, de mindenki rájön egyszer, hogy nem a fán mászva jut vissza Istenhez, hanem szárnyakat növesztve és remélem senki sem fog félni a járás fájdalmától.
Ez igazából úgy szól, hogy om mani padme hum, node bármennyit is mantrázik az ember az élete nem mindig úgy alakul mint ahogy az kényelmes lenne. És bár alapszabály, hogy a pénz nem boldogít, de a természet új rendje meg az, hogy a főbérlőt nem boldogítja ez a mondat. Szóval az élethez azért mindenképp kell valamennyi belőle. Pont annyi amennyit fel lehet ajánlani lakhatásért, ruháért és kajáért. A többi meg luxus. Mozi, újcuccok, fesztiválok, pénzherdálás nélkül is meg lehet élni vidáman és boldogan az életet csak kreatívnak kell lenni. És uppszika itt is van a problem. Merthogy a televízsön, meg a zinternet szépen beleadja a szájadba, hogy mitől is vagy boldog, majd ha nem hiszed, akkor a barátaid megerősítenek benne. Az is lehet, hogy a szüleid pénzének költésében nem látsz ejakuláláshoz fogható örömöt, de azt mindenképp megéled mikor közlik veled, hogy ciki nem a mekiben ebédelni és hót ciki nem megvenni a legzsírújabb ipadet 16 évesen. Szégyen. Fájdalom és düh.
Persze aki apu elszámlázásból meg elmutyizásból keresett pénzét költi annak ég ám a pofája ha hónap végére elfogy vagy ha nem több mint a padtársé. Miből lenne apunak pénze faszságokra a mai világban ha nem törvénytelen úton-módon? Aztán jön a főiskola, ott rendszerint az a felállás, hogy apu kifizeti a tandíjat, meg ad egy kis zsebpénzt, de a hétvégi diszkózásokat már a diákhitel állja. Ott az élet már keményebb, mert a kocsiba is kell tankolni, uv díjat is kell fizetni. De még mindig aranyélet. Aztán jön a pályakezdő felnőttkor, mikor a kedves ex-nebuló megtapasztalja, hogy legjobb esetben is csak annyit keres mint amennyi a zsebpénze volt, minek jós esetben a kétharmada el is megy az albira, a többi meg a csekkekre. Aput meg anyut kirúgták, így a diszkó is elmarad, nincs csillivilli új naci, meg minden héten új csajozóspóló és drága óra. Már nincs keret a parfűnökre, szigetre, partyhétvégékre. Sőt hónap végén a dobozkában felgyülemlett aprópénzből kell vásárolni. És erősen gondolkodni valami alternatív jövedelemkiegészítésen.
A világ tehát változik. Az igények is változnak. A szórakozás átalakul hasznos vagy hasznosítható időtöltéssé. Tudatossággá. A biológiai lábnyom csökken, a negatív hatások csökkennek. Az ember előtt ilyenkor két út van: egyik a siránkozás, hogy énnemeztérdemlem, mocskosgecipolitikusok, mocskosgecicigányok, mocskosgecizsidó ellopták a jövőmet kifogások és kifogások, hárítás és hárítás, vagy a változás. A belátás. Az elengedés. A gazdg barátok elengedése, nagy álmok elengedése, kreatív energiák behívása. Öngyógyítás, öngondoskodás, önfenntartás, eltávolodás a materializmustól. Egy dolog nem változik a reklámok. Igazán tudatosan vannak úgy szerkesztve, hogy kifolyjon a nyálad a legújabb középkategóriás kocsi láttán, majd tudatosuljon benned, hogy bár most még nem tapasztalod, de mindenképpen fenyeget az a veszély, hogy prosztata bántalmaid lesznek, de sebaj mert a hétvégi mekizéshez azonnal vehetsz fel uzsorakölcsönt.
Sokan megkerestek már, hogy adjak nekik taácsokat, hogy tudnának minél több pénzt bevonzani az életükbe. Hogy nagy kocsijuk lehessen meg világkörüli utas repjegyük. Mindig azt válaszoltam, hogy legyen annyi elég amiből megélnek, a többi jutalom... a tiszta élet jutalma. Persze ilyenkor jött a kötözködés meg a kifogáskeresés, de valahogy mindig az lett a vége, hogy irigyek, hatalmat és boldogságot akarnak vásárolni és persze mindig az lett a vége, hogy nem látják be és az lett a vége, hogy elküldtek a faszba, hogy mit ugatok itt amikor magamnak biztos bevonzom a nagy dellákat. Hát ez nem így van, de ha bevonzanám a dellákat akkor szívesen adnék belőle olyanoknak akiknek nincs annyi, hogy biztonságban tudjanak élni, többet nem. És nem azért mert irigy senkiházi vagyok, henem mert hiszek abban hogy nem a pénztől ember az ember.
Mindenki nézzen szomszédokat, a sorozatot úgyértem. Kellemes, ingyenes és motiváló időtöltés.
