Manapság pörög ez a családonbelüli-erőszak téma, meghogy minden elkerülhető lenne, ha a nők visszíhúznának szülni a faszba, egy mert így matolcsi testvérünknek több lesz a befolyó adója, kettő nem hal ki a magyarság és visszavesszük Erdélyt.
Szép gondolat és általan nagyon tisztelt kultúrákban sem volt másképp. Illetve a nőknek nem is kellet emancipálódniuk, hisz a termékenység és az élet szimbólumai voltak s míg a férfiak utolsó lehelletükig harcoltak, még a vérbafagyás előtt is asszonyaikat tisztelték. Egyébiránt ezért is védték őket. Majd a férfiak a leigázottak országainak uzsorakölcsönt biztosítottak, autókat vettek és házakat, fontoskodtak, istenedtek. Míg a nők ott maradtak ahol voltak, olvastak a kertben, főztek és nevelték a gyereket.
A férfiak meg mikor nem jött be az uzsorakölcsönös biznisz és a főnök is labaszta őket belibbentek a kocsmába. Sokszor. Ott ittak. Sokat. Majd hazamenvést a lágy nyári szellő kifújta a hülye megkövült agyukból a tiszteletet és a hálát. Elgondolkodtak hát mennyi nyomorult is az életük és, hogy rendszeresen alázza őket egy egzisztenciában erősebb személy. Hopp, de milyen jó, hogy van otthon egy alárendelt személy, amit (és direkt nem akit) előbb verbálisan, lelkileg, később fizikailag is lehet bántani. Hisz ha az élet engem ver, akkor én verek. Nem faszt. Faszhüvelyt. Erre való az az élőlény a konyhában. Gondolja.
Aztán ha az az élőlény nem a konyhára ésa gyereknyálra vágyik egész életében, hanem napfényre, karrierre és amúgy nem is a régi státuszára csak egyenrangú szintre a férfival? Egyszerű: nem marad foga a némbernek. Mert aki nem szül és nem tesz az asztalra ételt, az örüljön, hogy nem a kertben alszik a disznókkal. És pont.
Természetesen mindig a nő a hibás, mert élni akar, mert céljai lehetek, mert önző.
Habár ez így ahogy van hatalmas faszság. A férfi birtoklási vágya mely a nőt a konyhába és a szülőszobába kényszeríti nem pusztán a soviniszta egó, de mértéktelen félelem. Félelem a veszteségtől. Előfordulhat ugyanis, hogy a némben öntudatára ébred, megérzi a levegő friss illatát, élvezi a napfényt és elkezd vágyni. Vágyni egy tiszteletteljes férfira. Egy olyanra akinek kevesebb a problémája, de nagyobb a kocsija.
Szummázva azt mondom, hogy aki nem tiszteli a nőket azt nem tisztelik a férfiak és arra nem néznek fel a nők még akkor sem ha alázza őket. Viszont az ilyen emberek kemény önértékelési deficittel rendelkeznek, de legalább gyávák arra gondolni, hogy amennyiben az asszonynak a szülés a karmája, úgy a férfinak a bányászat, földművelés, harc.
Viszont, ha a férfi mergában meresztené inkább a seggét, miközben a jóléti kapitalizmus motorját hajtja, úgy a nőnek is más hely illenők.
