Az a helyzet, hogy az embereknek vannak véleményi bizonyos dolgokról. Ezek a vélemények tapasztalásokon vagy előítéleteken alapulnak. A vélemény táborokba sorol. Így van rendjén. Mindenkinek joga van véleményt alkotni és kinyilvánítani. A probléma akkor kezdődik, mikor az ember véleménye a többségi véleménnyel nem egyezik. Ilyenkor jön a vita. Hogy vajon a többségi vélemény agymosás következménye vagy régi beidegződésé? Ha valaki véleményt nyilatkoztat ki bizony szembekerülhet az ellentábor képviselőivel és ezesetben bizony vérremenő, dühödt és ostoba viták alakulhatnak ki arról, hogy melyik vélemény létjogosultabb. A tapasztaláson vagy az előítéleten alapuló?
Bármikor bármit csináltam, illetve bármiről mondtam véleményt mindig elutasításba és agresszióba ütköztem. Legyen az a zsidók, a melegek, a kiszolgáltatottak, hajléktalanok, jámborak... védelme vagy éppen bizonyos dolgok károssá titulálása. Megszoktam. Elfogadtam. Mi mást is tehetne egy buddhista? El kell fogadni, hogy bizony nem minden emberi lény van ugyanazon a tudati szinten, vannak olyanok akiknek kéjes örömet szerez villódzó, ámbátor hulladékot sok pénzért tukmáló reklámokba kapaszkodni, vannak olyanok, akik rettegnek kilépni a tömegből és vannak akik szüleik iránt érzett tiszteletből ragaszkodnak védhetetlen butaságaikhoz. Ez így van rendjén.
A vélemény csak vélemény, vitázni sem érdemes vele, hisz mindenki azt gondol és úgy él ahogy tud vagy ahogy hagyják. Azonban a mai nap besűrűsödtek a támadások irányomban... egy butaság miatt. Igazából szóra sem érdemes. Valaki vagy elfogadja az orvostudomány kényszeresen mindenkit beteggé avanzsáló, gyógyszerrel tömő, majd mellékhatásokat tünetileg kezelő, mindeközben lenéző és mellesleg durván drága, de emellett csöppet sem biztonságos hozzáállását vagy -a mai példa alapján- egy kórokozó fasz.
Olyan ember, aki kinyilatkoztatásával többet árt, mint kinyilatkoztatásának alanya. Ilyenkor gondolkodik el az ember, hogy vajon ki a szekta? Talán mindkét fél. Az egyik erőszakosan ordibálja emezt, a másik amazt. Gyűlölet győlöletet szül, ami rendkívül jól adózik. Kinek is érdeke tehát fenntartani a széthúzást és a látszatkülönbségeket? Talán azoknak akik létjogosultságot keresnek mások felől létjogosulatlannak ítélt dolgonak. Akik mindebből rengeteg pénzt szakítanak. Esetünkben a gyógyszergyárak.
Innentől kezdve bátorságom lanyhulni kezd. Gyógyszer és dohányipari óriásokat bántani nem veszélytelen dolog, sokkal önpusztítóbb mint politikusokat nyiltan köpködni. De mit is mondhatnék erre? Így van rendjén. Tiszteletet és félelmet diktál mindenkibe, ami a szabályok betartására ösztönöz és kreativitásra inspirál. Így hát nem harcolok ellene, sőt. Nem nyilatkoztatok ki.
Egyrészt azért nem mert senkit sem akarok meggyőzni vagy fájdalmat okozni azzal, hogy ellenvéleményem sötét mételyével találkozzon. Mindenki maradjon saját tudati szintjén, békében. Hogy ezt a békét megőrizzem, nem formálok véleményt mint mondtam. Elveszek a csendességben.
Ez mellesleg egy elég komoly gyakorlat és az egyik legnagyobb tanítás, melyre mindig is inspirációt vártam. Megkaptam vagyis hálát érzek. Persze most sok mailt fogok kapni, hogy "hülye vagy a trollok miatt ne hagyd abba...!" A válaszom erre, hogy em hagyom, de a lehető legkevésbbé sem akarom más boldogságát veszélyeztetni egy az övétől eltérő nézőponttal. Elgondolkodni saját vélemnyünk tisztaságán ugyanis nehéz és fárasztó dolog, sok egyéb rosszat hozhat a felszínre, amire nem sokan vannak felkészülve esetlen nem is akarják.
Így hát nem formálok véleményt többé. Sem blogban, sem vlogban, semmilyen mindenki számára szabadon elérhető felületen. Csakis felmerülő kérdésekre válaszolok, hátha úgy nem ér az a vád, hogy rombolni akarom az emberek jól bevált és cukorízű világképét. Aki akar megtalál.
üdvösség és béke!