Mint a borok. Ámbátor ha jobban megnézzük azok között akad egy amolyan rosé elnevezetű is. Ki a vöröset, ki a fehéret issza és hiszi. Mindketten boroznak. Ezt hívják egyezésnek. A bálban, vagy reprezentatív események alkalmával választanak és megítélnek. Egyik a vöröseset szidja, a másik a fehéreset.
Egy dolog állhat a borválasztás emberi joga felett: az étel. Bizonyos ételek vörösbort, bizonyosok ugyanakkor fehéret követelnek. A roséról mindenki tudja, hogy félmegoldás, a döntésképtelen emberek kulinárja.
A bor drága dolog, úgymond viszi a pénzt és cserébe kellemes bódultságot kínál. Sikert az ismerkedésben, tempót a nyelvnek, minusz néhány kilót a nőknek, férfiasságot a férfinak. A vörös és a fehér, tehát művelőinek befektetés a sikerbe. A siker idővel állandósultnak tetszik, a bor minősége az anyagi javakkal együtt megcsappan.
Folyóbor születik és adósságtenger. És mit csinál a bódult? Mutogat. Mire mutogat? Nem a tükörre. Arra mutogat és idővel afelé köp, aki nem vöröset vagy aki nem fehéret pumpál ajaki közé.
Pont mint a diktatúrák.
Azt gondolom, hogy nem igazán jó megoldás egy vonással és komoly retorziót kilátásba helyezvén kitörölni a múltat. Jelen esetben a vörösbor létét. Minden mementójával, dugójával, nyitójával, hordójával egyetemben. Nem szép és nem elegáns azt mondani egyik percről a másikra, hogy aki vörösbort iszik az jobban járt volna ha szomjan pusztul, mert bár a pénzéért emlékeket és élményeket kapott. Azok nem léteznek többé. Vörös húshoz, fehérbor dukál. Vezetőhöz fehér ló. Parlamenthez fehér máj. Jézusmától leukémiás, hisz az sokkal magyarabb, mint a kommunista évek húsbamaró emléke. Kellemesebb, mint a kisztitkárból, politikussá avanzsált előélet lidérces álma. Sokkal felemelőbb mint a valóság.
Félre értés ne essék, nincs bajom a fehér borral sem, fröccsnek igazán kellemes. Üdítőbb, mint töményen, de ha kutya kutyát eszik, és folyton két sorba állunk. Tudod, a jók és a rosszak sorába, akkor mi akadályozza meg a ítészt, hogy legközelebb a fehér bor legyen a bűnös és a vörös szívünk szimbóluma?
Azt hiszem boldogok a sörözők. Az reméljük soha többé nem lesz megbélyegezve.
