mondta. Történ egysezr... tegnap, hogy utaztam egy bkv vagy bkk... faszom sem tudja már milyen buszon. Zsebemben 10-es vonaljegygyűjtő, szememben álmosság. Leültem és meditációs bóbiskolásba merültem. Ez hamarosan követően megpöcögtette a vállam egy nem túl simabeszédű, elsőre is ellenszenvesen bámuló ellenőr. Felszólított, hogy jegyeket bérleteket. Mondtam, hogy problem van, hisz bár van gyűjtőm, ami olyan friss, hogy eggyet sem használtam el belőle, dehogy izé... szóval nem lyukasztottam, de engedelmével bepótolom.
Na innen átvette az ellenszenves ember irányítását a mégellenszenvesebb énje és elkezdte magyarázni, hogy milyen alaposan megfontolt szándékkal lopom én meg a magyar államot és, hogy azonnal adjak át neki némi készpénzt. Replikáztam, hogy maximum 500 forintot tudok neki adni, ha már ilyen szépen kér, illetve lekezelem a jegyet és le is szállok. A licit nem jött be, ezt abból gondoltam, hogy odalépett két szintén nem túl boldog tekintetű közteres és nem a legkultúráltabban érdeklődtek lelkiállapotom felől, illetve kilátásba helyezték, hogy amennyiben a problémát nem sikerül magamban megoldanom, úgy szívesen leszállnak velem és segítenek különösebb problémák nélkül megvárni az intézkedő rendőrséget. Válaszoltam, hogy nekem nincs ám bajom a szituációval, bár inkább költök patkányméregre és csúsztatom le a torkomon, mintsem bkv bűntetésre, de elfogadom és megértem. Erre az ellenőr kedvesebb és lágyabb lett. Meg volt a napi kvóta és még csak le sem köpték. Win. A közteresek már kevésbbé voltak nyugodtak. Ők keményen kikérték maguknak, hogy nem láttak helyszíni bírságot. Ezt azzal jelezték, hogy miközben olvasgattam a büntetés befizetésének engedményeit a csekk túloldalán, folyton elmagyarázták, hogy az nem is igaz ami oda van írva és sokkal jobban járnék, ha előkeresnék valamennyi pénzt és/vagy leszállnék velük a következőnél, mert ott épp van egy automata és akkor nem kell befáradni holnap a HQ-ba.
Még szerencse, hogy ez az utazás épp a mesterem felé tartott, ami mondanom sem kell a nirvana mekkája vagy hogymondjam. Elgondolkodtam hát a probléma gyökerén.
A problémát az jelentette, hogy akárhogy is nézzük Vitézy Dávid vagy emberei megrövidítettek 8000 forinttal. Jogtalanul? Hát nem. Én voltam a lusta/balfasz, hogy nem lyukasztottam. Annál meg azért csak jobban szeretem magam, hogy haragudjak magamra. Haragudhatnék az ellenőrre, hogy nem hunyt szemet a figyelmetlenség fölött és nem kezelte le ő a jegyet. Node annyi pénzért? Olyan félelemben? Szerencsétlen ember örülhet, hogy van valaki aki nem köpi le és nem küldi el az anyja vérvörös herpás faszára. Akárhogy is nézzük elég szar dolog ha z ember mások gyűlöletéből tesz kaját az asztalra. Az úgy nem finom. Szóval adott a rosszkedvűség és begubózott félelem, ami tehát ellentéte a nyitottságnag, nyitottság nélkül meg nincs megoldás, de kompromisszum sem. Begyöpösödés és motorikusság van. Ott voltak ugyanakkor a közteresek, akik szintén nem kedvelt emberek, bár funkciójuk beteljesetíti a negatív viszonyrendszert a világgal. Ők azért vannak ott, hogy félelmet keltsenek. Két nagydarab ember, akiknek nincs a munkaköri leírásában a gondolkodás. Csúnyanézés, modortalan modor. Szigorúan karba tett kéz. Ők a kompenzátorok. Gyűlölettel és félelemkeltéssel kompenzálják védencük, az ellenőr felé áramló gyűlöletet és agressziót.
Sajnos egy ilyen szituációban a megértés, elfogadás és pozitív gondolkodás sem segít semmit, hisz ebben a kultúrában a köszönés egy laza gyomorszájon rúgás aztán húzzál befizetni a csekket vigyorikám. Még szerencse, hogy közel lakom a pótdíjazási irodához, még szerencse, hogy a törzshelyem épp vele szemben található és még szerencse, hogy fél-családi, de nagyon jó kapcsolat köt ahhoz a helyhez így nem vesztettem mást mint 8000 forintot, pont annyit amennyit a hónap eleji spórolásból meg tudtam menteni.
Ugyanakkor helyre raktam magamban azt a tényt, hogy sem az ellenőrök, sem a közteresek nem tehetnek arról, hogy nem ismerik fel, hogy épp nem egy győlölködőt bírságolnak meg, ugyanakkor tényleg sajnálom őket hogy egyrészt egész nap atrocitásoknak vannak kitéve és ezeket az energiákat viszik haza és építik bele a karmájukba, sajnálom, hogy ilyenre kényszeríti őket a világ, a gazdaság, az ország. Mások.
