Ez igazából úgy szól, hogy om mani padme hum, node bármennyit is mantrázik az ember az élete nem mindig úgy alakul mint ahogy az kényelmes lenne. És bár alapszabály, hogy a pénz nem boldogít, de a természet új rendje meg az, hogy a főbérlőt nem boldogítja ez a mondat. Szóval az élethez azért mindenképp kell valamennyi belőle. Pont annyi amennyit fel lehet ajánlani lakhatásért, ruháért és kajáért. A többi meg luxus. Mozi, újcuccok, fesztiválok, pénzherdálás nélkül is meg lehet élni vidáman és boldogan az életet csak kreatívnak kell lenni. És uppszika itt is van a problem. Merthogy a televízsön, meg a zinternet szépen beleadja a szájadba, hogy mitől is vagy boldog, majd ha nem hiszed, akkor a barátaid megerősítenek benne. Az is lehet, hogy a szüleid pénzének költésében nem látsz ejakuláláshoz fogható örömöt, de azt mindenképp megéled mikor közlik veled, hogy ciki nem a mekiben ebédelni és hót ciki nem megvenni a legzsírújabb ipadet 16 évesen. Szégyen. Fájdalom és düh.
Persze aki apu elszámlázásból meg elmutyizásból keresett pénzét költi annak ég ám a pofája ha hónap végére elfogy vagy ha nem több mint a padtársé. Miből lenne apunak pénze faszságokra a mai világban ha nem törvénytelen úton-módon? Aztán jön a főiskola, ott rendszerint az a felállás, hogy apu kifizeti a tandíjat, meg ad egy kis zsebpénzt, de a hétvégi diszkózásokat már a diákhitel állja. Ott az élet már keményebb, mert a kocsiba is kell tankolni, uv díjat is kell fizetni. De még mindig aranyélet. Aztán jön a pályakezdő felnőttkor, mikor a kedves ex-nebuló megtapasztalja, hogy legjobb esetben is csak annyit keres mint amennyi a zsebpénze volt, minek jós esetben a kétharmada el is megy az albira, a többi meg a csekkekre. Aput meg anyut kirúgták, így a diszkó is elmarad, nincs csillivilli új naci, meg minden héten új csajozóspóló és drága óra. Már nincs keret a parfűnökre, szigetre, partyhétvégékre. Sőt hónap végén a dobozkában felgyülemlett aprópénzből kell vásárolni. És erősen gondolkodni valami alternatív jövedelemkiegészítésen.
A világ tehát változik. Az igények is változnak. A szórakozás átalakul hasznos vagy hasznosítható időtöltéssé. Tudatossággá. A biológiai lábnyom csökken, a negatív hatások csökkennek. Az ember előtt ilyenkor két út van: egyik a siránkozás, hogy énnemeztérdemlem, mocskosgecipolitikusok, mocskosgecicigányok, mocskosgecizsidó ellopták a jövőmet kifogások és kifogások, hárítás és hárítás, vagy a változás. A belátás. Az elengedés. A gazdg barátok elengedése, nagy álmok elengedése, kreatív energiák behívása. Öngyógyítás, öngondoskodás, önfenntartás, eltávolodás a materializmustól. Egy dolog nem változik a reklámok. Igazán tudatosan vannak úgy szerkesztve, hogy kifolyjon a nyálad a legújabb középkategóriás kocsi láttán, majd tudatosuljon benned, hogy bár most még nem tapasztalod, de mindenképpen fenyeget az a veszély, hogy prosztata bántalmaid lesznek, de sebaj mert a hétvégi mekizéshez azonnal vehetsz fel uzsorakölcsönt.
Sokan megkerestek már, hogy adjak nekik taácsokat, hogy tudnának minél több pénzt bevonzani az életükbe. Hogy nagy kocsijuk lehessen meg világkörüli utas repjegyük. Mindig azt válaszoltam, hogy legyen annyi elég amiből megélnek, a többi jutalom... a tiszta élet jutalma. Persze ilyenkor jött a kötözködés meg a kifogáskeresés, de valahogy mindig az lett a vége, hogy irigyek, hatalmat és boldogságot akarnak vásárolni és persze mindig az lett a vége, hogy nem látják be és az lett a vége, hogy elküldtek a faszba, hogy mit ugatok itt amikor magamnak biztos bevonzom a nagy dellákat. Hát ez nem így van, de ha bevonzanám a dellákat akkor szívesen adnék belőle olyanoknak akiknek nincs annyi, hogy biztonságban tudjanak élni, többet nem. És nem azért mert irigy senkiházi vagyok, henem mert hiszek abban hogy nem a pénztől ember az ember.
Mindenki nézzen szomszédokat, a sorozatot úgyértem. Kellemes, ingyenes és motiváló időtöltés.
