Szerencsére eljutottam az elfogadásnak olyan pontjára, ahol képes vagyok a világ jelensgeit, a földön élő embereket teljes mértékben elfogani és megérteni a problémáikat. Természetesen ez nyitottság nélkül elképzelhetetlen. Persze abban is biztosak lehettek, hogy nem voltam ám mindig ilyen. Sőt ezelőtt sosem voltam ilyen. Mondjuk de előző életeim valamelyikében, de az meg nem ez ugye?
Képzeljétek, még azt is elfogadom, ha valaki nem fogad el. Ez elég fura játszma, mert a batmant is mindenki meg akarja ölni, de ő mégsem öl meg senkit. Azt' a végén mégi ő győz. Pontosan így van ez az életben is. Ráhagyom a marhákra a marhaságukat és a hülyékre a hülyeségeket. Elfogadom, hogy ők ettől boldogok.
Persze tudom azt is, hogy milyen módon lehetnének még boldogabbak, de aranyszabály, hogy senkit sem szabad megváltani amíg nem kéri. Aztán persze nem fogja kérni inkább szenved, mert beleverték a fejébe az egó nevezetű hülyeséget. De pár évnyi szenvedés után úgyis térdre ereszkedik és könyörög, de akkor meg már mindegy, Majd egy következő életben talán jobb lesz.
Alapvetően azonban és tehát a butaság nem is rátartiságban rejlik, hanem a ragaszkodásban. Például ahhoz az illúzióhoz való ragaszkodásban, hogy vannak szinonímák. Merthogy nincsenek. Mi értelme lenne egy dolgot két szóval illetni? Persze a tájszólás, illetve a vidékies elnevezések kivételt képeznek. Ugyanakkor a tudás és a bölcsesség nyilvánvalóan nem ugyanaz. Szerintem a bölcsesség tapasztalati úton szerzett tudás. Míg a sima tudáshoz nem kekl megélni a dolgokat elég csak hallani róluk. Ebből következik, hogy az okos ember fél a bölcs viszont nem. Mitől is kéne félnie? Tapasztalt az mindent amiről tud, amit meg nem tud attól azért nem kell tartania mert az még csak a jövő. De ami problémább magánál a problémánál az az üresség amit probléma generálásával tölt ki az emberfia. Meg lánya.
Történt egyszer (nemrég), hogy büszkén kiraktam egy fotót frissensült tetoválásomról a facebookra. Sokan likolták és sokan dicsérték. Ám volt egy srác aki minden érvét és jelen tudását latbavetve próbálta bebizonyítani, hogy meg fogom bánni egyszer. Nos, kérdem én. Ha én fogom megbánni egyszer, akkor az miért az ő problémája? Ha én nem problémázom ezen akkor ő miért? Továbbá, ha már problémát csinál egy dologból amihez nincs is köze, miért akarja rám visszahárítani? Miért akarja velem lenyeletni a saját problémáját?
Húdeegyszerű az élet. Mert üres, mert az unalmas, mert önkifejez és mert okos. Tapasztalat nélkül okít egy olyan témakörben amihez elvei alapján sosem lesz köze. Szóval veszünk egy olyan dolgot amit nem is akarunk, de legalább problémázunk rajta. Ez kábé akkora hülyeség mintha azon problémáznék, hogy nincs levegő a marson. Mivel sosem lépek a mars felszínére és mivel nem is akarok, így leszarom, hogy mileyn gázon nemléte van ott. Viszont, ha kőkeményen narkózom és majdnem belehalok és emiatt feladatomnak érzem, hogy mindenkit lebeszéljek róla, akkor tapasztalati bölcsességem van a témában, de még így sincs jogom beleszólni senki életébe csak ha kéri.
Szóval az mindenkinek hatalmas probléma, ha nincs probléma ezért csinál, mert hiszi, hogy nincs az életnek értelme, de ha már itt vagyunk, trollkodni elég jó időtöltés. Jajj pedig elég kevés ez a 24 óra.
Hát életemben nem gondoltam volna, hogy nem fordulok fel hús nélkül, csak azért sem mert amikor elkezdtem a böjtöt, viszont két nap után kijött belőlem az állat és örjöngve téptem volna szét a hentes ajtaját és szippantottam volna fel mindent ami nem növényből van.
Node szép dolog a vegetariánizmus, szép dolog ha parancsolni tudsz az ízlelőbimbóidnak, hogy bizony szeresék meg a helyváltoztatásra alkalmatlan érőlényeket is. Akkor is szép mikor azért csinálod, hogy ne haljon meg miattad állat. Na amikor pránanadi böjt keretében csinálod, akkor ilyenek nincsenek csakis az a tudat, hogy bizony az aurámat tisztítja, legalábbis nem fertőzi tovább az állatok halálfélelmének energiája. Lehet, hogy a hús épp a halálfélelemtől finom, de akkor bizony a gomba is retteg.
Így történt hát több mint egy hete nem eszem húst, olyannyira nem, hogy tegnap még étteremben is nem húst rendeltem. Ettem padlizsánkrémet tökmagos cipóval, és spenótos palacsintát. Spenótot? Asztakurva mi? Majd ezektől a nyomorult zöldségektől úgy belaktam mint a szemben lévő gyrososnál soha. Hogy buziság-e mikor a csajom meg férfias kaját eszik? Nem az.
Picit ugyan gondban vagyok mert a magyar konyhaművészet nincs felkészülve a vegi életformára, vagyis még a keresztényi böjtnél is szopó a roller, de legalább a magamfajta mekis paraszt elkezdi élvezni, hogy van a bérleményben konyha, meg két ügyes keze és kotyvaszt jót. Mintpéldául sajtsalátát. Nemsok minden kell hozzá...
Veszel egy zacsi mozarellát, meg egy szelet camambert, összevágot, tálbateszed, rányomsz egy kevés koktélparadicsomot összevágva, kígyóubit összevágva egy kevés zöldsalátát és megöntöd előre vásárolt tzatziki szósszal. A sokmagos vagy teljeskiörlésű kenyeret a falbadugott pirítósba teszed és megnyomod a gombot.
Ehhez persze vagy házi limonádé vagy málnaszörp dukál. Lehet, hogy némelyikőtök szerint ez buziság egy olyan korban ahol bármelyik sarkon telerakod a szád egy jókis mekivel, ahol légkondi is van és még vagánykodni is lehet a wifivel, de ez egy olyan világ, ahol sokak szerint válság van... nos egy ilyen világban meg inkább egészséges, tápláló és finom kajára költöm a pénzem. És még a csajom is megdícsér.
Elég laza dolog vloggernek lenni, de igen időigényes. Mert ugye kell hozzá kamera, amihez kell áram, meg kellenek hozzá fények, jó környezet és az sem árt ha éppen mondandója agyas kifejtésekor az embernek nem zsíros a haja. Persze amikor minden körülmény adott akkor ám tökjó vlogolni. Ezt teszem én is csak éppen több mondandóm van mintsem várjak a körülményekre.
A lényeg, hogy ezért blogolásba kezdtem, mert billentyűzet az esetek többségében van velem, vagy egy mobil legalább. Hogy miről fog szólni? Nos az tuti hogy felesleges szócséplés lesz, mert azt unom, nincs értelme, ergó hülyeség, hülyeséget meg hülyék csinálnak én meg nem vagyok az. Lesz itt ezotéria, gasztronómia, foglalkozom pránákkal, buddhizmussal egészséges élettel és minden nem túl divatos, lebuzizott, megvetett, de iszonytatóan jó dologgal. Ennyi. Puszi