Bár nem is olyan rég vagyok pályakezdő munkavállaló, de nagy szeremcsémre sikerült olyan munkahelyet kifognom, ahol rendesen bejelentik az embert, Ez azt jelenti, hogy a magam részéről nem vagyok adócsaló és minden egyes megkeresett forintom 60%-át odaadom bajuszos, elhízott, focibuzi embereknek, hogy találják ki mi a jó nekem. Nos nekem nem igazán jó, hogy ezen felül nincs pénzem másra, az meg igazán nehezen érint, hogy ahol csak tudnak bűntetnek és szivatnak. Padlássöprés van, ha még nem hallottuk volna ezt a szót. Ez azt jelenti, hogy valaki valamikor, valamit nagyon elbaszott és amellett, hogy keresik a bűnbakokat jellemzően az emberek vagyonában vagy jövedelmében találják.
Engem a világért sem zavar, hogy ezek a bajszos, elhízott, focibuzi bácsik és nénik, természetesen ők bajuszka nélkül. Nagy luxuskocsikban pöffeszkedve járják hazánkat és nézegetik, hogy kinek mennyire lett elkúrva az élete. Elismerően és hümmögve veregetik egymás hátát és önnön faszukat, hogy most bizony beköszönt ám a kánaán. Lenyúlunk mindent és azt mondjuk, hogy jó a népnek. Mert ha mi azt mantrázzuk, akkor úgy is lesz. A mantrázós módszer amúgy tényleg bejön. Még mindig rengeteg a tönk szélére került ember hiszi veszettül, hogy a lehető legjobb ami vele történik. Igazából ez sem áll olyan messze a buddhizmustól. Szenvedés van és mindennek meg van az oka. Oké.
Végülis a pizzát le lehet cseréni kiflire, a sört meg csapvízre. Fűteni sem kell, hisz azért van az embernek ruhája, hogy felvegye. Az álmok meg amúgyis ingyen vannak. Ami viszont idegesít és ami miatt igazából elkezdtem ezt a bejegyzést az az a tény, hogy nem csak a gazdagok vagy a középosztály karikáznak egyre lejjebb a lejtőn a szopórollerrel, hanem a rászorultak is.
Értem itt én a fogyatékosokat és a teljesen kiszolgáltatottakat, például hajléktalanok. Ezek az emberek a társadalom és a gazdaság szempontjából olyan ballasztok akiket nem szabad etetni és éltetni, mert bár nem a többiektől, csak kedves bajszos, elhízott, focibuzi pajtársainktól veszik el azt a nullát, amit még bankszámla kivonataik legvégére írhatnának. A többi után, úgyértem.
Ezért történik hát kishazánkban, hogy aki nem szipolyozható tovább az nem ember, az tünjön el a városból, az ne kapjon gyógyszert. Az dögöljön éhen ahol van, de lehetőleg arccal a Dunába, mert az állami temetés is drága.
Ebből a megfontolásból, mármint, hogy az általam termelt jövedelem több mint fele nem arra megy el, hogy emberek maradjunk, hanem épp ellenkezőleg, hogy valakiknek legyen tőkéjük fegyvert kovácsolni ellenünk egyéb lehetőségek után néztem. Bár jelentéktelenük kevés összeg (1000 forint) de ennyit bírok áldozni minden hónap elején az Unicefnek, hogy ha már az öregeket és a nyomorultakat kisemmizik, legalább legyen egy generáció, akiknek egy hajszálnyival több álmuk lehet. Csupa feltételes mód. Ezenfelül eldöntöttem, hogy amennyiben anyagi helyzetem javul a támogatottak körét bővíteni fogom. És amennyiben lehetőségem lesz ezeknek az embereknek az életét közvetlenül jobbá tenni, úgy élni fogok vele.
A kedves bajszos, elhízott, focibuzi férfiak, és arcszőrzet nélküli asszonyok meg ehetnek pénzt!
