Na az úgy, hogy az ember eltökél valamit és az nem jön be. Ilyenkor vállat von. És hagyja az egészet. Alszik rá. Majd megpróbálja újból. De ha mondjuk 2-szer, 3-szor nem jön be, akkor keres mást amivel elbaszhatná a kedvét. Mondjuk nekem tegnap este valahogy nem jött be a meditáció. Nagyon ritkán fordul elő az ilyen, de aludtam rá eggyet és reggel a buszon megoldottam.
Aztán vannak rajtam kívül még emberek akiknek nem jön be valami. De mégsem hagyják abba azt ami nem jön be, eröltetik. És az mindenképp becsülendő, hogy nem töri kedvük, az viszont nem igazán tolerálható, hogy miután saját környezetüket is jól szétbaszták, nos azután sem hagyják abba. Ilyen a magyar kormány. Konfrontálódnak mindenkivel, elintézik, hogy pénzért leköpjenek minket külföldön, mint egy ócska kurvát, de ráadásul még a pénzt sem bassza senki az ágyra miután beleélvezett az arcunkba. Ez nem szopás. Ez valami hatalmas faszság.
Aztán ott van ez a Caramel gyerek meg az ex nője, akik valami oknál fogva mindennap elmondják a médiában, hogy nem reklámfogás a szakításuk, de hamarosan kijönnek új klippekkel meg lemezzel. Ugyanígy a Bereczkiék, meg a Norbiék... más-más múfaj, ugyanaz a szar duma. Ez meg nekem nem jön be.
Mi következik ebből? Hát, hogy probléma, mint műfaj létezik. Logikusan azért létezik, hogy kedvünk szegje, a kedvünk meg logikusan azért, hogy ne túllépjen, hanem megoldja a problémát. Problémát látványos szenvedések nélkül megoldani nem hírérték, hírérték nélkül élni meg nem pénz. Pénz nélkül meg csak a hülye él, főleg ha vannak nem szenvedő, problémamegoldó emberek a földön. Mert ha vannak, akkor van annyi tartalák a materiális világban, hogy működhet a szabadrablás. Max felbaszunk vele egykét jámbor embert. De ugye a birka nem harap és nem ugat.
Saját példámból tanulva sajnos megállapíthatom, hogy az eltávolodás a leghumánusabb és leegészségesebb út. Merthogy kezdődik az az oda nem figyeléssel, a leszaromsággal, majd a materiális világ idegesítő faszságait kizárod az életedből és a fókusz helyett főzöl, a hírek helyett meditálsz. De sajnos az utcán való sétálás helyett a legelő nélkül maradt, lenyírt birka nem haladhat hatalmas autóval, hogy kizárja az utca elégedlenségét, figyelemhajhász szenvedését és divatosan propagált gyengeségét. Már csak azért sem mert az utcán boldogan és problémamegoldó attitűddel rendelkező kiegyensúlyozott ember prédája az empátiavámpír és álgyengeségben elkényelmesedett embereknek.
Ilyenkor jön az elvonulás. Mikor az ember fia, vidéken, kis, természetes közösségben keresi jövőjét és tudatosan távolodik földhözragadt emberektől. Természetesen nyitva marad az út és aki őszinte segítséget és problémamegoldás módjára releváns tanácsokat kér a felé nyitottnak kell maradni. De határozottan el kell távolodni az egójukat a te empátiáddal tápláló, úgynevezett "megúszós" emberektől. Ebben segít, ha a lelkiismeretedet a karmád elfogadásával balanszírozod.
